Köteles Dávid edzőként tevékenykedik a következő szezonban

Új edzővel bővül a Hód Úszó SE szakmai stábja a következő idényben. Köteles Dávid, aki korábban az egyesület úszójaként vett részt a munkában, most már a gyerekek edzéseit fogja irányítani. Céljai között szerepel a pozitív motiváció a kemény munka mellett, véleménye szerint csak így lehet felkerülni a dobogóra.

Mióta veszel részt a Hód Úszó SE életében?

2000 -ben már tagja voltam az egyesületnek, természetesen akkor még versenyzőként, ha jól számolok 18 éve. Már előtte is sokat strandoltam vásárhelyen, de akkor még nem állapodtam meg az úszás mellett. Egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy mennyi sportot próbáltam, de az asztmám az úszáshoz kötött, ami rövidesen teljesen elmúlt, de jöttek a kis sikerek melyek egy kisgyereknek nagyon sokat értek, így maradt az úszás.

Eddig milyen posztot töltöttel be?

Régebben versenyszerűen úsztam napi  4,5-5 óra aktív mozgással természetesen a hétvégi versenyek és a hobbiúszásokat nem számoltam bele.
Később, ahogy egyre magasabb szintű iskolákba nyertem felvételt úgy csökkent az időm az úszásra, sőt egyetemista koromban nappali tagozat mellet 1 fix és egy nem rendszeres munkám is volt és nem volt ritka, hogy hajnal 3 -tól este 22:00- ig el voltam foglalva. Nehezen fért be az úszás, de találtam és szántam is rá időt. Ahogy a vége felé haladtam az egyetemnek több volt az időm és olyan ösztöndíjakat tudtam szerezni, amik megengedték, hogy ne dolgozzak, így tavaly szeptemberben komolyabban neki tudtam állni az úszásnak és kitűztem célul egy MEFOB dobogós helyet, ami sikerült is. Edző hiányában, magamnak állítottam össze egy edzéstervet, melyet szintén tudok majd később hasznosítani. Akkoriban volt, hogy megkértek tartsak edzést, edzéseket, amíg valamelyik edzőnek valamilyen kötelező elfoglaltságai voltak. (pl.Ugrai Panna edzőtábora, vagy egy fogadóóra az iskolában. )

Voltam minden korosztálynál edzéseket tartani, és mindenhol más kihívásokkal találkoztam. Természetesen nem vártam el semmiféle honoráriumot, hiszen pontosan tudom, hogy milyen rossz edző nélkül úszni és nem volt mellékes, hogy az úszás szeretetét élvezhettem még akkor is, ha volt hátráltató körülmény, ami megnehezítette a munkát.
Így kerültem be az egyesület edzői stábjába, minden edző valamint a csoportjukhoz tartozó gyerekek és szülők betekintést nyerhetett a munkámba. Ezek után az új vezetősség és edzők, bizalmukkal ajándékozva adnak lehetőséget.

 Mik a terveid, milyen célokkal vágsz neki a szezonnak?

Tervek? Az van szerencsére! Esténként, amikor nem igazán megy az alvás sok – sok új tervel tudok előállni, amit azonnal, leírok a kis füzetembe. Szeretném ötvözni az iskolában, a versenyeken tanultakat és nem mellesleg a saját tapasztalataimat az úszás tanításához. Határozott elképzeléseim vannak, de ez a korosztály már a serdülőkor kapuja előtt áll, és akármennyire is vagyok felkészülve, lesznek meglepetések. Szerencsére lesznek mellettem tapasztalt, rutinos edzők, akik sok sokhasznos tanáccsal el tudnak látni és persze a szülők, mert nekik is épp olyan szerepük van és lesz, mint az edzőnek, támogatni, és bíztatni a gyerekeket, ami nagy kihívás lesz. Valószínűleg azzal a korosztállyal fogok foglalkozni, akik már magasabb terhelést kapnak, emiatt a versenyző nagyon fáradt lesz és nem biztos, hogy lesz kedve a következő edzéshez, pláne ha tudja, hogy mi fog rá várni másnap –igyekszem változatos edzést összeállítani, hogy ne legyen rutinszerű.

Célom, hogy a gyerekek saját magukat múlják fölül, hogy tanuljanak meg küzdeni, sose adják föl és mindig próbáljanak meg átlépni a saját határaikon. Az előbbiekből kiindulva, ha ezek sikerülnek, onnan már egyenes út lesz a dobogó felé, hiszen kell, hogy legyen motiváció, hogy lássa a versenyző hogy hol is tart azon a bizonyos ranglistán, ez sokat segíthet motiválni.