Sós Csaba: Hogyan neveljünk olimpiai bajnokot?

Az úszóválogatott szövetségi kapitánya a Segítség, felnőtt lettem! elnevezésű, az utanpotlassport.hu szerkesztősége által idén nyolcadik alkalommal a Magyar Edzők Társasága szakmai együttműködésével a Testnevelési Egyetemen kedden tartott konferencián beszélt arról, “hogyan neveljünk olimpiai bajnokot?”.

Sós Csaba szerint a túledzettség elkerülésére, az edző és tanítvány közötti gyakori beszélgetésekre, valamint a sport melletti tanulásra kell leginkább odafigyelni ahhoz, hogy a sikeres utánpótláskorú sportolóból felnőttként olimpiai aranyérmes versenyző váljon.

A Testnevelési Egyetem tanszékvezető egyetemi docense kifejtette: a magyar úszók serdülő korig többet, körülbelül kétszer annyit edzenek, mint amit a szakirodalom ajánl, illetve amennyit a világ más országaiban szokás.

Sós Csaba hozzátette: ugyanakkor az ifi és a felnőtt korosztály között a világ sokkal nagyobbat javul, mint a hazai versenyzők. Példaként említette, hogy azok a magyar úszók, akik a 2005-ös hazai rendezésű ifjúsági Európa-bajnokságon nyolc aranyérmet nyertek, azok közül 2007 tavaszán, a Melbourne-ben rendezett felnőtt világbajnokságon senki sem tudott döntőbe jutni. Állítását azzal is alátámasztotta, hogy amíg a magyar versenyzők az 1967 óta rendezett ifjúsági úszó Európa-bajnokságokon 148 arany-, 131 ezüst- és 98 bronzérmet nyertek, addig a 1926 óta létező felnőtt Eb-ken “csak” 97 aranyat, 79 ezüstöt és 62 bronzot, pedig szerinte a két számsornak hasonlónak kellene lennie.

Az úszókapitány kiemelte: az sem véletlen, hogy a nagy úszóink kilencven százaléka tizenhét éves korára lett olimpiai- vagy világbajnok. Sós Csaba emlékeztetett arra, hogy ők Széchy Tamás kapitánykodása idején napi 20-25 kilométert úsztak, de az 1970-es évekre a mennyiségi munka telítődött, s az úszópápa rájött arra, hogy kevesebbet kellene tréningezni. Összehasonlításként Sós hozzátette, hogy az amerikai egyetemeken heti 10×2 óra az edzésadag, valamint hogy a szakirodalom szerint különböző életkorokban olyan tulajdonságokat kell fejleszteni, amelyeknek jó a biológiai háttere.

Az egyetemi docens beszélt arról is, hogy az 1988-ban 14 évesen olimpiai aranyérmes Egerszegi Krisztina, valamint a 2004-ben Athénban ötkarikás ezüstérmet nyert Gyurta Dániel teljesítménye a rá következő években is azért esett vissza, mert a serdülőkorral megváltozott a testalkatuk. Gyurta esetében ezért kellett átalakítani a versenyző technikáját, de a későbbi sikereihez hozzájárult az is, hogy edzője, Széles Sándor rengeteget beszélgetett tanítványával.

Sós Csaba a sportolás melletti tanulás fontosságára is felhívta a figyelmet, amelyre szerinte az amerikai egyetemek kitűnő lehetőséget teremtenek.

“Enélkül Hosszú Katinka sem ismerkedett volna meg Shane Tusuppal, akivel mégiscsak három olimpiai aranyat nyertek”– hangoztatta a kapitány, aki előadását egy vízilabdás példával zárta. “Amikor a kilencvenes években még a most elhunyt Princz Gábor volt a vízilabda-szövetsége elnöke, és a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezsőtől azt kérdezte, miért nem olyan sikeresek a magyar pólósok, mint korábban, azt a választ kapta, azért, mert a tanulás helyett a vállalkozásaik kötik le az idejüket. Erre a vízilabda-szövetség olyan ösztöndíjat adott az egyetemre járó pólósoknak, amely ötször annyi volt, mint a docensi fizetésem, s lám, pár év múlva Sydneyben olimpiai bajnok lett a csapat”.

 

MTI